Nézz rá magadra kívülről – a belső igazság tükrében!

A bejegyzés meghallgatható hanganyaga:

Nézz rá magadra kívülről – a belső igazság tükrében!

Arra kérlek, hogy egy kicsit nézz végig magadon kívülről! Kezdd el önmagad megfigyelését mondjuk 5 évvel korábban!

Hol voltál akkor? Milyen volt a környezeted? Milyen emberek vettek körül? Milyen ruhákat viseltél? Milyen volt a hajad? Milyen volt a testtartásod? Milyen ételeket fogyasztottál? Milyen italokat ittál? Hol dolgoztál? Szeretted-e a munkád? Milyen volt a fizetésed? Hogyan érezted magad, amikor elindultál a munkahelyedre? Tudtál-e élni a hobbidnak? Volt-e bőséges étel az asztalodon? Voltak-e egészségügyi problémáid? Milyen volt a kapcsolatod a családoddal? Mennyi és milyen tudás állt a rendelkezésedre?

S most gyere vissza a jelenbe, és tedd fel magadnak ugyanezeket a kérdéseket pontról-pontra:

Hol vagy most? Milyen a környezeted? Milyen emberek vesznek körül? Milyen ruhákat viselsz? Milyen most a hajad? Milyen a testtartásod? Milyen ételeket fogyasztasz? Milyen italokat iszol? Hol dolgozol most? Szereted-e a munkád? Milyen a fizetésed? Hogyan érzed magad mostanában, amikor elindulsz a munkahelyedre? Tudsz-e élni a hobbidnak? Van-e bőséges étel az asztalodon? Vannak-e egészségügyi problémáid? Milyen most a kapcsolatod a családoddal? Mennyi és milyen tudás áll most a rendelkezésedre?

Elképzelhető, hogy további kérdések záporoznak a fejedbe. Ezeket is nyugodtan válaszold meg magadnak! Le is írhatod, ha van hozzá kedved.

Ha a végére értél, különféle érzéseket tapasztalhatsz. Fontos tudnod, hogy az életed különböző területein ezek keveredhetnek is – érezhetsz sikert a munkádban, miközben a magánéletedben épp elakadás van –, de érdemes megfigyelni, hogy általánosságban melyik a domináns alapállapotod az alábbi három leggyakoribb megélés közül: az elégedettség, a „semmilyen” vagy az elégedetlenség érzése.

Ha elégedett vagy

Akkor van a legegyszerűbb dolgod. Ilyenkor csak élvezd tovább, amit elértél, és haladj tovább a jól felépített utadon!
Feltéve, ha eddig valóban megengedted magadnak a megérkezés örömét. Mert ugye sokan beleragadnak a belső küzdelem állapotába még akkor is, amikor a valóságban már régen nem ott tartanak, mint régen. Nekik általában minden pozitív mondatukat követi egy “De…” kezdetű rombolás.Ennek a sok „de” mondatnak a hátterében a tudatalattiban mélyen lerakódott negatív minták és hitrendszerek állnak. A tudatalatti ugyanis nem a boldogságra, hanem a túlélésre és a már jól ismert állapotok fenntartására törekszik. Ha a múltban a küzdelemhez, a hiányhoz vagy a folytonos megfeleléshez szoktál hozzá, a belső rendszered ezt tekinti a biztonságos „normálisnak”. Amikor a jelenben végre elégedettséget érezhetnél, ezek a régi minták azonnal bekapcsolják a vészjelzőt, mert a siker megélése ismeretlen és ijesztő számukra. Ekkor születik meg a „De…”, ami egy belső fal: egy szabotázs, amivel tudat alatt – előbb, vagy utóbb – visszarántod magad a régi, megszokott zónádba, érvénytelenítve a saját sikereidet.
Ha közéjük tartozol, remélem, hogy most segítettem meglátni, hogy már nem ott vagy, és képes leszel belehelyezkedni a boldog elégedettségbe, mert megérdemled, hiszen hosszú utat tettél meg.

Hogyha “semmilyen” érzésed van

Érdemes egy kicsit mélyebbre ásni, mert valójában ez az egykedvűség is egyfajta elégedetlenség, megfűszerezve a beletörődéssel. Sokszor ez egy belső védelmi mechanizmus a kiégés ellen: a lélek így spórol az energiával. Ez az állapot szokott a legtovább stagnálni, hiszen se nem kifejezetten jó, se nem elviselhetetlenül rossz. Itt az ember nem élvezi ugyan az életet, de nem is szenved látványosan. Ennek következtében képes akár egy életöltőn át egy olyan fásult állapotban maradni, aminél egyébként nemcsakhogy sokkal többre képes, de többre is hivatott.

Sok esetben egy olyan akadályozó hitrendszer működik a háttérben, ami arra épül, hogy „nekem csak ennyi jár”. Ismerek egy igazán fantasztikus embert, aki dolgos, okos, intelligens, hatalmas empátiával és segítőkészséggel rendelkezik, mégis annyira mélyen gyökerezett benne ez az érzés, hogy ki is mondta: „Miért érdemelnék ennél többet? Miért járna nekem több, mint másoknak?”. Nála láttam meg igazán, hogy ez a minta két lépcsőben rombol: nem elég, hogy elhiteti az emberrel, hogy neki nem jár több, de ha a sors mégis megajándékozza valamivel, a tudatalattija azonnal rávágja, hogy ő még azt sem érdemli meg, ami van. És innen indul el az az aktív, kíméletlen önszabotázs, amivel az ember módszeresen elpusztítja a saját lehetőségeit és boldogságát. Ha magadra ismersz, érdemes megvizsgálnod, te is hordozol-e ilyen láthatatlan, fojtogató korlátokat.

Hogyha elégedetlen vagy

Akkora valami jelzi, hogy nem a megfelelő helyen vagy, esetleg nem a saját utadat járod.

Tudom, tapasztalom, hogy rengetegszer közbe szól az élet, és lehet, hogy most épp a padlón vagy, és mindent kilátástalannak látsz. Hidd el, rengetegen indultak már nagyon mélyről – vagy kerültek életük során akár többször is szakadékba –, és találták meg a kiutat – nem vagy egyedül ebben a helyzetben, és a te történeted sincs még kész! Ismerem az érzést, amikor mindent megteszel, mégsem jönnek az eredmények.

Ilyenkor érdemes megállni és feltenni a kérdést: valóban ebbe kell energiát, időt vagy pénzt fektetnem? Esetleg más az utam? Rendben vagyok saját magammal? Az érzéseim és a gondolataim összhangban állnak a vágyott céllal? Esetleg amikor az elképzelt célodra gondolsz, finoman ugyan, de görcsbe rándul a gyomrod, vagy gombócot érzel a torkodban? Hogyha ezt tapasztalod, lehetséges, hogy egy belső – és külső – irányváltásra van szükséged.

És van az elégedetlenségnek egy egészen alattomos, fojtogató verziója is: amikor valójában mindened megvan, a külső körülményeid alapján boldognak kellene lenned, mégsem tudsz szívből örülni semminek. Ott állsz a bőség közepén, de belül egy üres hiányérzet rág, amit gyakran súlyos bűntudat is kísér, hiszen úgy érzed, nincs is jogod az elégedetlenségre. Ez a belső űr azonban csalhatatlanul jelzi, hogy a lelked szintjén valahol elakadtál, és eltávolodtál a saját, valódi igazságodtól.

Merre tovább?

Ha most hirtelen úgy érzed, megállt a levegő, és nem látod tisztán, merre indulj, ne ijedj meg. Első lépésként azt javaslom, csendesedj el egy kicsit, hogy megteremtsd a belső teret a tisztánlátáshoz!

Tedd félre egy időre a médiahíreket, a külvilág zajait! Végezz egy alapos fizikai nagytakarítást: távolítsd el azokat a tárgyakat, amiket már régóta nem használsz, vagy egyszerűen érzed, hogy már nem képviselik a te energiádat! Alaposan szellőztesd ki az otthonod, és gyújts egy fehér gyertyát azzal a belső szándékkal és kéréssel, hogy csak a fényt szolgáló erők vegyenek körül, segítsenek ránézni a belső blokkjaidra, és mutassák meg a sikerhez és boldogsághoz vezető utat. Ha teheted, látogass el a természetbe, keress fel egy tiszta folyót, vagy forrást, és szimbolikusan vagy akár fizikailag is mosd le magadról a régit, a nehezet. Ha erre nincs lehetőséged, vegyél egy kellemes zuhanyt, vagy fürödj meg egy kád vízben! Utóbbiba szórhatsz sót is, ami elnyeli a negatív energiákat.

Ez a rituálé segít lecsendesíteni az elme zaját, hogy utána tiszta lappal, világosabb fejjel hozhasd meg a valódi, kézzelfogható döntéseidet. Nyugodtan maradj pár napig önmagaddal! Tudd, hogy nem kötelező folyamatosan elérhetőnek és jelen lenned a világ számára. Az öngondoskodás alapvető szükségletünk, ami nélkül nem jöhet létre a tartós jól-lét sem.

De tudd, hogy a rituálé, a gyertya és az elcsendesedés csak az út egyik fele. A spiritualitás ugyanis nem működik racionalitás nélkül.

A belső munka és a láthatatlan energiák kitisztítják a teret, megadják a belső békét és a tisztánlátást – de a fizikai síkon már neked kell lépned. A kapott felismeréseket át kell ültetned a gyakorlatba: meg kell hoznod a racionális döntéseket, meg kell változtatnod a mindennapi szokásaidat, és bele kell tenned a valóságos, kézzelfogható munkát. A fohász és a varázslat ott kezdődik, amikor a belső hited és a józan, földelt cselekvésed kéz a kézben jár.

Amikor kialszik a gyertya lángja, és visszatérsz a mindennapokba, nézz rá a listádra a józan ész erejével is: mi az az egyetlen, konkrét, racionális lépés, amit már ma megtehetsz a vágyott változásért? Indulj el, mert az út nyitva áll előtted!

Légy büszke arra, aki lettél
és bízz abban, aki még leszel!